Vezetői hétvége
2025 május 16.-18. – Gränichen
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vezetői hétvége. Összegyűltünk Zürich-ből, Bern-ből és Basel-ből egy kellemes erdőközeli cserkészházban. Már az odajutás is próbára tett valamennyiünket, mivelhogy a vonatállomástól erősen emelkedő út vezetett a Gränichen-i cserkészházig. De az erőfeszítésnek megvolt a jutalma is, mert gyönyörű kilátás várt minket, és a ház mögött elterülő dombtetői rét is kiváló helyet nyújtott a zászlófelvonásnak. Ezzel meg is kezdődött a hétvégi táborunk, és a kihívásra vágyók nekiláttak a bivaképítéshez.
Ezután összegyűltünk, hogy egy komolyabb témába merüljünk, méghozzá a vezetői felelősségbe. Mit is jelent az, hogy felelősök vagyunk a cserkésztagjainkért? Valóban példaként viselkedünk? Az elgondolkodtató beszélgetést fellazítottuk egy moldvai énekkel amit újonnan tanultunk meg, és hozzá kapcsolódóan egy új imát is elsajátítottunk. Mikor a nap leszállt, a csillagos eget mentünk volna ki nézni, ha nem lettek volna felhők. De a cserkész feltalálja magát, így hát nem fent, hanem lent a földön szemléltük meg a gyertyákból kirakott csillagképeket – az Orion-t, a Déli keresztet, és a Kis és Nagy Göncölszekeret. Következő reggeltől egy tagunkat már új néven szólítottuk: Tengelic jött közénk. Később róver programokról kaptunk beszámolót, és a jövőbeli róverré avatás feltételeit lerögzítettük. Hogy újra kicsit mozgásba kerüljünk, egy-két új játékot ismertünk meg. Többek között egy életképet kellett ábrázolnia az egyik csapatnak, és helyesen ki is találták a többiek a felállást, ami vagy épp félelem az ismeretlentől, vagy reggeli torna félálomban volt.
Ezután következett a biztonsági koncepció ismertetése, ami nemcsak a testi, de a lelki épséget is vállal fedezni, és biztat használni. Egy játék keretében bumerángot repítettünk, rádióaktív egéren ugrottunk át és jelképes hangokat kombináltunk egy-egy mozdulattal.
Ebéd után szorgosan ment a körzeti induló szerzése, még Zebulon is meg lett örökítve a dalszövegben.
Miközben a házban táborokat szerveztek, a réten cserkésztudás továbbképzés folyt. Ismételtük az elsősegély esetek helyes kezelését, a bivakozás szabályait, és a sátorfeszítő helyes megkötését. Az emléktárgyat magunk hajtogattuk színes papírlapokból, és hamarosan szebbnél szebb darumadarak lepték el az asztalokat. Este a tábortűznél megválasztottuk a szegénylegényt: Viktor győzött. Elindult, bátran megmentette a királykisasszonyt, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mikor új napra virradt, új róverekkel lettek gazdagabbak a cserkészcsapataink. A délelőtt folyamán újra komolyabbra fordult a téma. A gyermekvédelem fontosságát vettük át, és ezt követően megtanultuk a fotózás megfelelő módját. Burritós ebéd után közösen feltakarítottunk, levontuk a zászlót, és elbúcsúztunk egymástól. Ez történt velünk, ha nem hiszed, járj utána.
