Csapatkirándulás a „sárkányok földjére”
– 2025. október 25,
A felhők vészjóslóan gyülekeztek az égen, amikor a zürichi cserkészcsapat bátrabbik része elindult a „sárkányok földjére”.
Már szemerkélt az eső mire beértünk az erdőbe és egy vízmosta hegyszakadékhoz értünk. A patakot követve kisebb-nagyobb vízesések mellett, itt-ott pedig az egykori gleccser által lerakott hatalmas sziklák között haladtunk. Hirtelen ott volt a tábla: a sárkányok birodalmához értünk!
A közös játék és zászlófelvonás után őrsönként indultunk el az egyre meredekebb ösvényen. Mire felértünk a várromhoz, már erősen esett az eső és még a szél is fújt. A tapasztalt cserkészvezetők számára a tűzrakáshoz még az eső sem jelentett gondot, így ebédre meleg szafaládét és virslit ehettünk.
Zebulon hiába küzdött az esőfelhők ellen, az időjárás nem javult, ezért ebéd után mégsem hatoltunk mélyebbre a sárkányok birodalmába hanem visszafordultunk. Egy kis kunyhóban találtunk menedéket. Épp felmelegedtünk és énekeltünk amikor hirtelen megjelent egy háromfejű sárkány! A kincsét a kunyhótól alig néhány lépésre őrizte.
A bátraké a világ! Minden cserkész odalopakodott és magához ragadta a kincs egy részét. Amikor továbbindultunk, a sárkány észrevette, hogy eltűnt a kincse, és ordítva rohant utánunk!
Igyekeztünk minél hamarabb elhagyni a sárkányok földjét, hiszen az nemcsak veszélyes, hanem ezen a napon határozottan túl vizes is volt!
Aki nem hiszi el, hogy ott jártunk és sárkányt is láttunk, az járjon utána!
