„Az óperencián is túl”
– a svájci körzet tavaszi hétvégéje, 2025 március 25-28 – Gysenstein
„Egy asszonynak volt egyszer tizenkét leánya. Ez a tizenkét leány olyan szájas, vakmerő volt, s annyit nyelveltek egymással, hogy egy óráig sem volt csendesség a háznál. Az anyjuk egyszer úgy elkeseredett, hogy azt találta mondani: – Immár a fülem is tele van a lármátokkal, adja isten, hogy változzatok mind csókákká…” – Ennél a pontnál csöppentünk bele a népmesébe! Négy városból érkeztünk Gysensteinba, ahol a lemenő nap még megvilágította a havas hegycsúcsokat.
Az este folyamán több mint 75 cserkész és vezető foglalta el helyét a nagy cserkészházban. A tábortűz után az erdőben a gyerekek megpróbálták kihallgatni az állatokat, hogy megtudják, hol lehetne megtalálni a csókalányokat.
Reggelre nem csak az eső érkezett meg, hanem a lányok öccse is, aki a nővéreit kereste a nagyvilágban. A cserkész, ahol tud segít: a délelőtt folyamán beszerezték a kőleves kellékeit egy „falusi körút” állomásain. Így ebédre a kő mellé sok finomság is került a levesbe! Az „eszem-iszom-dínom-dánom” után elindultak az őrsök „hetedhét országon túl”-ra. Útközben három vén banyával találkoztak, akiket illedelmesen kellett köszönteni. Ez esetben – és a feladat megoldása után – segítséget kaptak a további útra. Estére az utolsó őrs is befutott, egy kicsit vizesen, de nagyon éhesen. A vacsora végén tálalt 160 palacsinta ellenben annyi energiát adott, hogy a szoba-tábortüzet mindenki élvezte! A svájci körzet 10 kiscserkésszel gyarapodott, akik a tábortűz végén gyertyaláng mellett ígéretet tettek.
S a csókalányok végül is hogyan szabadultak ki a toronyból? Hát ahhoz szükség volt még egy éjjel játékra és vasárnap délelőtt, amikor ismét ragyogóan sütött a nap, egy „kulcsvadászat”-ra rejtvényfejtéssel. Az őrsök végül sikerrel jártak: és így a csókák kiszabadultak a toronyból és vissza változtak. „A leányok ez időtől fogva jámborul s olyan jól viselték magukat, hogy hírük ment mindenfelé és boldogan éltek, ha meg nem haltak.”
