Egy tábor tanulságai, avagy mi mindent tanulunk a cserkészetben?
A svájci körzeti cserkészek pünkösdi tábora, 2024. május 17-20-ig
Gyakran felmerül a kérdés, miért érdemes cserkészetre járni. Az idei körzeti táborban újabb választ kaptunk erre a kérdésre. Mit tanulhatunk például a cserkészeten? A rugalmas alkalmazkodást!
Már indulás előtt szembesültünk váratlan helyzetekkel, odafele menet is módosítanunk kellett terveinket. Előre tudtuk, hogy a hétvégén az idő viharos lesz és útközben kiderült, hogy változni fog a résztvevők összetétele is. Így már a tábor kezdetén szembesültünk váratlan kihívásokkal, és kipróbálhattuk magunkat újratervezésben.
Táborunkat a Thunersee fölött állítottuk fel, a festői helyszínen. Az étkezés közben és a tábortüzek felett havas hegyekre és a városra láttunk rá. Keretmesénkben Eldorádót kerestük. A benszülöttek bizalmát és segítségét kellett elnyernünk ahhoz, hogy az eldorádói kincset megtaláljuk. Idén Svájcból négy helyszínről – Bernből, Baselből, Genfből és Zürichből – körülbelül 70 cserkész érkezett.
Az első nap a cserkésztudásunkon dolgoztunk, különféle erőpróbákon mértük össze magunkat, és őrsi közösségeinket építettük. Este rekordszámú cserkész tett fogalamat és kiscserkész tett ígéretet. Öröm nekünk, hogy gyarapodik a svájci körzet! Szerencsénkre, éppen a kiscserkész ígérettételre állt el az eső. A korábban gyertyás programmá átszervezett tábortüzet így, amint elállt az eső, hordágyon átvittük az eredetileg kijelölt helyére, a szabadba.
A tábor változatos kulináris élményekkel gazdagított minket. Minden napra jutott egy szülinapos, akit ünnepelhettünk! Lándzsás utifű muffin is készült, a kiscserkészek által, hogy aztán felajánlhassák és megkóstolhassák a bennszülöttek.
Második nap, a portyán egy eltört kancsóból egészet illesztettünk össze és drágakövekre is leltünk. A kiscserkészeknek rohampálya és meseerdő készült, ahol dél-amerikai állatoknak kellett segíteniük. Cserkésztudásukat ismételhették át ezen a programon a gyerekek, hiszen egyikük az ivóvízt nem találta, másikuk megsérült. A vihar miatti helyszínváltozás a szobába űzte a segítőkész kiscserkészeket. Este a tábortüzünk lángjaiban is megjelent a szellemek haragja és felbőszítésük miatt az éjszakai játékon kerestük nyomait, hogy miért dühödtek fel. Rá kellett jönnünk, mivel engesztelhetjük ki őket. A portyán derült ki, hogy a megtalált edényt kell majd visszaadnunk az őslakosoknak, hiszen az az eldorádóiakhoz tartozik.
A harmadik nap a közeli kilátóba látogattunk el, hogy visszatérve közös sütögetéssel zárjuk a tábort. Eldorádóban az aranyat és a nagy kincset hiába kerestük, csak csokoládéként ehettük meg a tábor végén. A talált edényt, a drágaköveket végül a benszülütteknél hagytuk. Valódi értkékként a közös élményeinket, új barátságainkat, a svájci táj szépségét és rengeteg új tudást vihettük haza.
Kiszámíthatatlan időjárás változás, őszinte kommunikáció, napi rend átszervezés – nem lehetett akadály! A cserkész minden helyzetben feltalálja magát. Ráadás ajándéka a megpróbáltatásoknak, hogy a vezetők szoros összmunkája által erősödött a vezetői közösség is. És mindenre találtunk olyan megoldást, amellyel elégedettek tudtunk lenni a végén! Táborunk így a kitűzött célokon túl rugalmasságunk fejlődésével zárult.
Pilinszky Katalin körzeti parancsnok, cspk (62.), (Maszkot)
Peller Nóra (148.)
